Negyvenöt szív mellkasomban Legnépszerűbb

Furának tetsző ellentmondás: a román költőnő rendkívüli érzékenységről, szenvedélyességről tanúskodó verseinek szövegezése csaknem szárazon kopogó. Műveiben a leheletfinom vagy épp dúsan burjánzó érzelmek töredékes fölsorolásokban öltenek alakot. A rezdülésnyi reflexiók és metaforák, valamint a töredékes szövegrészek mégis az elérhető egészet mutatják: „holdsugarat nyesek, / agyagot gyúrok belőle. / Testet és Álmot. / ez a teljesség és üresség álma, / amiben élek, / hiánylét” (Eleven). A futó benyomások apró képeiben, az érzelmi rezonálások hullámaiban sokszor jelenik meg a festett világ, a kiszínezett valóság