Lírai hangfekvésben, balladisztikusan szép történetmeséléssel rögzítette a szerző regénye szerelmespárjának, Emesének és Jánosnak az életképeit. Emese otthagyja a nálánál idősebb, jól kereső, fogorvos férjét, hogy a szegény költő, János karjaiban találja meg azt, a gyengéd öleléssel megtartó szerelmet, amelyre egész életében vágyott. János és Emese ezután rossz körülmények között él a hideg, komfort nélküli, szoba-konyhás lakásban, gyakran még ételre sem futja kevéske pénzükből, de amikor este egymáshoz ér forró testük és a végtelen szerelem boldogságba ringató ölelésében elveszve álomba merülnek, akkor mindketten úgy érzik, tökéletes világban élnek.




